Star Wars - A mandalóriai háborúk árnyékában (3.rész)

Egy régi adósságom első részét törlesztem most, a Star Wars kampányunk harmadik beszámolója következik, kezdetnek emlékeztetőül a csapat tagjai:

Yanec Kworskee - Ember jedi
Lyle Thaneo - Ember scoundrel
Kir Nootk - Duros scout
Zaren Korr - Zabrak soldier

A csapat elindult a Wayland rendszerbe, hogy telepítse a kalandos körülmények között megkerült szkennert. Az út sima volt, probléma nélkül elérték céljukat, könnyedén le is szálltak a helyi kis településen. Észrevettek egy egyszemélyes vadászgépet is a másik leszállóhelyen.
Leszállás közben már kinézték, hogy hol lenne ideális a szkennert telepíteni, a bolgyó egyik nagyobb hegyének erdős csúcsa ideális helynek tűnt. Beszéltek a vársoka elöljárójával, aki segítőkésznek bizonyult és adott melléjük egy vezetőt. Beszámolt egy jediről is aki több napja érkezett ide ám egy nap őrjöngve berohant az erdőbe, azóta se látták. A helyi kantinában még beszélgetésbe elegyedtek a helyiekkel, akik jórészt favágók voltak. Sok újdonságot nem tudtak meg, de legalább egy kis kikapcsolódásban volt részük a monoton űrutazás után.
Reggel meg is jelent a vezetőjük, az öreg Mason. A csapat gyanakodva méregette a tragacsot amivel jött, de ő váltig bizonygatta, hogy Bessie el fogja őket vinni addig ameddig kell. Lyle hamar megkedvelte az öreget, aki előszeretettel sztorizgatott a hosszú út során. Zaren és a többiek inkább a platón gubbasztottak, nem kérve a véget nem érő történetekből. A scoundrel persze még adta a lovat Mason alá, bátorítva a mesélést. Éjszakára megálltak pihenni egyet, másnap dél környékére saccolták, hogy odaérnek a hegyhez. Yanec esti meditációja alatt zavarba ejtő felfedezést tett. Hirtelen áthetó fájdalom cikázott végig egész elméjén, érzelmek tornádója ragadta magával, gyász, kétségbeesés, harag, majd ahogy jött ez az érzés, úgy el is múlt. Falfehéren ment vissza a többiekhez, de azok hiába faggatták, pár rövid mondatnál többet nem tudtak belőle kihúzni.
Másnap kora délután oda is értek a hegyhez, de a neheze még csak most következett, fel kellett cipelni a szkennert a hegyre. Ezt egy rögtönzött szán segítségével sikerült is megvalósítani, bár jócskán besötétedett mire fel tudták küzdeni a kívánt magaslatra. A szerkezet beállítása maga is hosszú művelet volt, míg Kir ezzel bíbelődött, addig a többiek a horizontot kémlelték. Legnagyobb meglepéstükre egszer csak egy szállítóhajóra lettek figyelmesek. A hajó az erdő fölött lebegett egy darabig, mintha valamit kidobott volna. Zaren és Lyle nyugtalanul nézett össze. Közben Kir is végzett a műszaki munkával.
Mason a hegy tövénél várta őket, fütyörészve faragott egy botot mikor a csapat visszatért. Némi tanakodás után Zaren és Yanec javaslatára úgy döntöttek, hogy megnézik mégis milyen rakománytól szabadult meg a rejtélyes hajó. Nagyjából útban is volt visszafelé, minimális kitérő...
Ahogy visszafelé haladtak, Yanec hirtelen újra érezte az elsöprő érzelemhullámot, ezúttal mindennél erősebben, most már a forrás irányát és meg tudta állapítani. A platóról leugorva futásnak eredt, a többiek némi fáziskéséssel követték, jócskán leszakadva. Hamarosan lövések és fájdalomkiáltások hagjai ütötték meg a fülüket. Yanec ért először a tisztásra, ahol egy cathar jedi épp az utolsó három fegyveressel küzdött, akik ránézésre zsoldosok lehettek. Az embernek több se kellett és rendtársa segítségére sietett. Nyugtalanul tapasztalta viszont a catharból áradó gyűlölethullámot, teljesen úrrá lett rajta a harci őrjöngés. Rövidesen az utolsó ellenség is elesett, de ekkor a az ismeretlen harcos Yanec ellen fordult. A csapat vezetője nem akart ártani ellenfelének, így csak a védekezésre koncentrált, folyamatosan hátrálva. Kir próbált segíteni kábító lövésekkel társának, de inkább ártott vele, mint használt. Végül lassan felszállt a vörös köd és a cathar fáradtan, megtörten roskadt össze. Zokogva mesélte el, hogy szülőbolygóján óriási tragédia történt, nem volt ott, de érzi, halál és kétségbeesés uralkodik Catharon, és még a jedi meditációs gyakorlatokkal sem volt képes kizárni ezeket az intenzív érzelemhullámokat. Végül nagy nehezen sikerült teljesen megnyugtatnia Yanec-nek, majd ő is beszámolt ittlétük céljáról rendtársának, aki Zarga Noot néven mutatkozott be. Együtt mentek vissza Mason tragacsához. A jedi felajánlotta segítségét az ismeretlen űrhajó által kidobott rakomány felderítésében, amit a csapat hálásan fogadott.
Nem kellett sokat menniük, hogy a kinézett hely közelébe érjenek, halkan osontak az éjszakai erdőben céljuk felé. Hamarosan fényt vettek észre maguk előtt és egy kivilágított tisztás szélére értek. Vagy egy tucat zsoldos cipelt ládákat, szerelt össze különböző dolgokat itt. Yanec a támadás mellett döntött, és a csapat lerohanta a tábort, több irányból zúdítva rájuk lövéseket, a két jedi pedig kivont fénykarddal rontott a tömegbe. Hamarosan végeztek is ellenfeleikkel, bár Kirt csak a sors mentette meg attól, hogy egy szerencsés lövés küldetése végét jelentse. A halottak karján egy tetoválást találtak, amit Zaren mandalóriai eredetűként azonosított, bár ezzel a jellel konkrétan még nem találkozott. Az itt talált felszerelést egy halomba hordták és felgyújtották, hogy ha újabb csapatok jönnének ne tudják már ezeket használni.
Dolguk végeztével visszatértek Mason tragacsához. Az út visszafelé most már eseménytelenül telt, menet közben Yanec sok érdekes dolgot tudott meg a cather jeditől. Sikerült arra is rábeszélnie, hogy a hatalmas trauma után kérelmezze Reven-tól átmeneti pihentétését és térjen vissza egy jedi templomba, hogy meditációval és gyakorlatokkal újra visszanyerje lelki békéjét. A városkába visszatérve elváltak útjaik, Zarga beszállt űrhajójába és visszatért Coruscantra, a csapat pedig megköszönte Masonnek a segítéget és ők is visszaindultak Tarisra, hogy jelentsék sikerüket és újabb megbízatásra induljanak.

Múltból a jövőbe: 2013/14

Ez az év elég érdekesen alakult szerepjáték téren, gyakorlatilag minden létező tervem kicsit máshogy sült el, mint ahogy eredetileg terveztem. De így sem panaszkodhatok, értek kellemes meglepetések.
Elsőként a 2013-as terveket és azok (nem) megvalósulását nézem végig, bár meglepve tapasztaltam, hogy több dolog részben mégis sikerült:

• Tervbe vettem a szerepjátékos klubban egy kampány elindítását, amiből végül nem lett az égvilágon semmi. Az év második felében nem is voltam ott, jórészt a rendszeres játszott meccseknek köszönhetően, amiből minden hétvégére jutott legalább egy. 
• A kelta RPG project kútba esett, ennek több oka is volt: nem volt elég időm dolgozni rajta, keveset tudtam hozzá olvasni emiatt, meg őszintén szólva a lelkesedés is elfogyott az új rendszer kidolgozása iránt. Magát a kelta szettinget még lehet, hogy egyszer ki fogom dolgozni Dragon Age-hez, ahogy azt eredetileg is terveztem. Talán...
• Blackmarsh lefordítását végül az év utolsó negyedére csak sikerült befejeznem, és külön öröm, hogy még pont az év végén meg is jelent. Bízom benne, hogy több csapat számára sikerült hasznos kiegészítővel kedveskednie a KHV csapatának.
• Sikerült befejezni az angol játékosokkal a Scales of War kampány Rivenroar kazamatáját. Kellemes kis kaland volt és egy új élmény volt angolul szerepjátszani. Ugyanennek a csapatnak elkezdtem mesélni a Kígyó visszatért, de sajnos szétment a csapat, így két játékalkalom után befulladt a a dolog, pedig kimondottan tetszetősen indult!
• Örültem, hogy viszonylag rendszeresen tudtunk magyar barátaimmal együtt játszani a Google+ segítségével, így tudtuk tartani a kapcsolatot és pár egész jó játékülést sikerült összehozni, mégha végül a Shadowrun játék nem is valósult meg.
• Sikerült elég sokat mesélnem a már tervezett Mandalóriai Háborús Star Wars kampányból, igaz még mindig el vagyok maradva két játékülés beszámolójával, remélem hamarosan azt is tudom pótolni. A Vízmélye központú AD&D kampányom kezdetleges állapotban üldögél a polcomon, a World of Darkness ötletem végül pedig a süllyesztőbe dobtam.

Hozott pár érdekes újdonságot is az elmúlt év:

• A nyári pangás után ősztől kimondottan felpörgött a szerepjátékos életem, nagyrészt az lfg.hu-s kezdeményezéseknek köszönhetően. Így sikerült kipróbálnom Rappan Athuk-ot, és részt vettem az Alkony Urai kampányban is, mindkettő sokkal többet nyújtott számomra, mint azt előzetesen vártam. Ha minden jól alakul, akkor mindkét téren lesz folytatás is, bizakodva várom!
• Rengeteg új szabálykönyvvel gazdagodtam, remélhetőleg mindegyik új szerzeményem sikerül majd használnom is. Csak néhány példa: Dragonlance Campaign Setting, Planescape Boxed Set, Song of Ice and Fire RPG, Lord of the Rings, D&D 3rd Edtion alapkönyvek, Forgotten Realms Campaign Setting és Monsters of Faerun, Vampire: The Requiem.
• Elindítottam egy új kampányblogot a hamarosan kezdődő Feywild kampányomhoz.

És akkor néhány terv az új évre, mert mindig kell valamit kitűzni, hogy aztán ne valósulhasson meg:

• Mindenképp szeretnék ezzel a bloggal többet foglalkozni, az elmúlt évben közel sem sikerült annyit, mint szerettem volna. Ezt jól mutatja az is, hogy a 2012-es év 36 bejegyzésével szemben 2013-ban mindössze 7 bejegyzést sikerült összehoznom. Ez mindenképp gyászos teljesítmény volt részemről.
• Hamarosan útjára indítom a Feywild kampányomat, bízom benne, hogy hosszú ideig sikerül benne játszani.
• Ebben az évben is szeretnék legalább egy angol nyelvű szerepjátékos anyagot lefordítani. Erre a célra Southland-et néztem ki, mely részben szintén Rob Conley munkája. Ahogy a licenszeket néztem, ugyanúgy közkinccsé tehető mint Blackmarsh. Nem mellesleg a játék tesztelői közt egy ismerős névre is bukkantam...
• Az egyre aktívabb Google+ játékoknak köszönhetően gondolkodom néhány egyalkalmas ötletem kidolgozásán és lemesélésén.

Nagy vonalakban ennyi, az idei terveket jóval óvatosabban próbáltam megfogalmazni, de reménykedem benne, hogy ezek jó részét sikerül is megvalósítanom. De biztos vagyok benne, hogy tartogat pár kellemes meglepetést 2014...